emigyen irt Csaba baratom a minap:
"... Nincs már bennem harag, sem indulat, sem feszülés. Elképedve (és borzasztóan szégyellve) nézném vissza az 5-7 évvel ezelőtti önmagam az utakon. Egy  mondás szerint ott kezdődik az (autós) érettség, amikor a lámpa sárga jelzésénél nem gyorsítasz, hanem inkább lassítasz. És bár ez nálam még mindig nem 100%-os, ma már sokkal jobban figyelek a gyalogosokra; vigyázok  a motorosokra; magam elé engedem a rajtam átgázolni szándékozó és a rendszámtáblámon utazó autós polgártársakat; nem versenyezem; nem fegyelmezek, nem tanítok, nem szorítok ki és mosolyogva kímélem az idegrendszerem. ..."
…tudod az a vicces hogy epp mostansag vezettem be az M7esen, tempomatos 110km/h-val valo kozlekedest, nyilvan a kulso savban. Ez pontosan az a tempo aminel minden mas jarmu gyorsabban halad, kiveve egyket aruszallito lepukkant valamit, de nagy atlagban negyszer kenyszerulok egy balaton-bp tavon savot valtani, fekezni meg annal is kevesebbszer.
eleinte furcsa erzes, sot 5 percig kifejezetten szar amikor diadalmas motorhorgetessel huznak el mellettem a marutik is, de amint lecsillapodik az ego, egybol elojon hogy mennyire felhotlenul stresszmentes dolog is igy haladni, hogy nincsen elottem senki.
es azthiszem pont az m7esen nagyon nagyon keves ember mondhatja el ugyanezt, legalabbis a legnagyobb teljesitmenyu masinakat hajto nepek biztosan nem, elottuk folyton van valaki aki idegesitoen lassan halad, es lehet hogy felernek 25 perc alatt, de hogy kozben vorosre izzik a fekjuk es eltuzelnek egy heti benzinadagot...
szoval igy 10 evnyi vezetes utan elmondhatom hogy enyem az ut, nincs elottem senki, teljesen kisimulva, feszules nelkul erkezem meg a varoshatarhoz… (ami onnan jon az mas teszta, de a sztrada nyugis es szabad)