2005. május 20., péntek
„Oké, akkor félhatkor ott (olajzöld kabát, szürke farmer, zaklatott
tekintet, kezemben húszezres)” – olvasom az SMS-t. A megbeszélt
időpontban a József Attila Színház előtt ülök a padon, süt rám a nap,
és úgy érzem magam, mintha Richard Nixon…