bizonyos szempontbol nagyon jo es feludito dolog egy tokeletesen rokon lelekkel talalkozni ott ahol a leheto legkevesbe varnam... (mas szepontbol meg kicsit keseredes) meg ha tudom is hogy a dolgok teljes egyuttallasahoz tobb vagy mas kellene, de csendben orulok annak amit adtam/kaptam eddig, es…
keveredik, kavarodik, felforr, kikristalyosodik, ismet cseppfolyos lesz aztan megszilardul, elindul ujra az egesz, bugyog, beterit, atcsap folottem, aztan a tenyeremben tartom egy kicsit, majd elengedem, es igy tovabb ...
nos van az az allapot amikor kezdenek kicsuszni a kezembol a dolgok (nem atvitt, konkret ertelemben) es igy a gondosan felpolcolt cuccok tudom hogy nem ott, es nem akkor fognak kikotni ahogyan terveztem, es esik szet az egesz, aztan kezdek - nincs erre jobb szo - hisztis lenni, es csapkodassal…