nemtudom ilyenkor hogy erezzek - nemtudom hogy erzek... amig csak az indulatot kapom, zsigerbol valaszoltam indulattal es valt az egesz egyre kevesbe fontossa... kaptam valaszt a miertekre (parbeszedben kikristalyosodott valaszokat) ertem mi miert tortent, de fel is kavar... Es kicsit most megint lassabban megy az ido.
tovabbra sincsenek valaszaim sokmindenre, sot, valojaban egy valaszom sincs, de legalabb tudom hogy vannak valaszok. remelem hogy o is ugyanigy latja, erzi, hogy meglesznek a valaszai, az ut jonak tunik arrafele is es sok dolgot tanulhatek (tanulhatok) belole, megha szamomra par kerdojel vilagit meg felole is. de ido kell az uthoz, a valaszokhoz, es a bizonyitashoz. Es remelem azt is hogy a vegen kerek lesz minden, es mindennek lesz helye...
az oszinteseg kurvara fontos. oszinteseg masokkal szemben, meg konfliktus aran is, es oszinteseg magammal szemben, amibol keveset engedtem(engedhettem) meg magamnak...
a nehezebb utat valasztani. nem engedni azoknak a kenyelmes onaltatasoknak amiknek ezer peldajat latom most is. idejeben felismerni mi az ami szukseges most a tuleleshez, es mi az ami kesobb visszahuz...

szeretnek olyan barat lenni kesobb akire lehet szamitani... aki szamit... akire odafigyel... aki a kezet nyujtja ha nekidöndül fejjel a falnak... Aki nem iteli el utana... Aki tudja, hol a helye...

ehhez csak az kell hogy ismet meglegyen a bizalom... ahhoz pedig remelem csak ido kell...