eredetileg azért rendeltem arduinot hogy macskaetető robotot csinálhassak belőle, de menetközben ráébredtem hogy ha ennyire komolyan veszem ezt a projektet akkor sose lesz kész (az ardudino pedig oly sok minden egyébre lesz még jó) úgyhogy inkább megpróbáltam a helyén kezelni, és ekkor került be a képbe a legó mint lehetséges alapanyag amiben minden adott az építéshez, mozgatáshoz, alakításhoz...
szóval összeszedtem a régi legóimat amik, mint kiderült, mostanra kellemes dohszagot kaptak Kötcsén egy dobozban, így be kellett áztatnom mindet hipós vízbe, és több fordulóban az ágyra küldtem őket száradni egy törölközőre. mivel motorom nemvolt (illetve volt de fogalmamsincs hova kevertem el) a vasárnapi nagybevásárlás keretében megajándékoztam magam az auchanban egy vadonatúj motorral, és a 20 méteres pénztár előtti sorban villant be hogy a száradó legókra irányított ventillátor+hősugárzó kombó meglehetősen tűzveszélyes hősugárzó tagját nem kapcsoltam ki távozásunkkor, hanem kopp hőmérsékleten perzseli a szobát... lelki szemeim előtt a háló ablakán kicsapó lángok lobogtak egész uton hazafele... szerencsére ez egy szar, kb langyos lett az idő a szobában, semmi olvadozás...
így a megszáradt szagtalan építőkockákkal és a vadonatúj motorral felszerelkezve nekiláthattam a macskatető projektnek. valamilyen misztikus oknál fogva már hetek óta azon járt az agyam hogy hogylehetne 2-3-4 adag száraz macskakaját a jószág tányérjába juttatni megfelelő időközönként, hogy ne úgy maradjon magára hogy előtte van két full tányér amit az első 1 órában bezabál, és a maradék másfél napban meg ordít hogy nincs kaja...
mindenképp valami gravitációs megoldást szerettem volna, egy szállítószalagban, merőkanálban, adagolóban túl sok hibalehetőség van - mivel ami elromolhat az el is romlik - ezt nem kockáztatnám, két koncepcó maradt életképes, az egyik hogy van négy rekeszem az aljukon egy nagy közös tolóajtóval ami oldalra tud kicsúszni, így a rekeszek alja egymásután válik szabaddá, a benne lévő cucc pedig lepotyog egy csőbe ami a tálba irányítja az adagokat. ezzel csak az a gond hogy ennek a tolóajtónak csúsznia kellett volna valamilyen felületen, amit valószínüleg nemtudtam volna zökkenőmentesre tervezni, valamint alul a három négy rekeszből kiszóródó cuccot valami tölcsérrel kellett volna egyhelyre irányítani....

a másik koncepció (ami végül el is készült) pont ellenétes, a tolóajtó fixen van rögzítve a rekeszek alatt az alaphoz, és a négy rekesz gördül egymásután az egy adagolónyílás fölé mint egy kocsi.

viszont mivel a programozható időzítőm minimálisan 1 percnyi ideig tud áramot biztosítani, olyan áttételeket kellett kreálnom ami annyira lassan húzza a kocsit, hogy egy perc alatt pont mindíg csak egy rekesznyit mozduljon a jármű (szóval olyan 5 cm/perc-es sebességgel mozogjon) ...
ezt sikerült 6 áttétellel megoldani, így most elviekben működőképes a prototípus, csak valamilyen dobozba kell elhelyezni hogy a jószág szét ne szedje, illetve valami emelvényre rakni hogy letudjon potyogni a kaja a tálkába... próbaüzem a héten...