párszor kapartam a falat a volt munkahelyem egyik volt kolleganője miatt, kevés nála szociopatább embert ismerek. a legfőbb probléma nem ez, ez kezelhető/kompenzálható lenne, de olyan szinten belevan tokozódva a saját kis világába (férj/gyerek/nagymama), hogy soha nem fogja már meglátni hogy hogyan is kellene működnie az emberi kapcsolatoknak… eljáccogatnak családi drámákat az idők végezetéig…
az említésének apropója hogy se szó se beszéd lelépett a cégtől, de úgy hogy egyik reggel már nem jött be, és onnan jöttek rá hogy nemis fog, hogy eltűntek a családi fotók az asztaláról és kivolt rakva a billentyűzetre a belépőkártyája… ezis elég drasztikus, de félnap elteltével írt egy terjedelmes levelet a főnökasszonynak, benne minden sérelmével, és jópár szarosbili-borogató infóval arról hogy ki kiről mit szokott mondani a háta mögött… nice (persze nekemis megvan a véleményem, amiről volt hogy úgygondoltam egy dühös távozás esetén kitálalom, de aztán nemlett ebből semmi. alapvetően aki geci vagy béna, úgyis megszopja idővel)
