outblog

a penteki kalkbrenner bulira jo masfel honapja terveztem hogy ellatogatok, minden muerto ismerosomet felizgattam hogy mennyire jo lesz. termeszetesen ezen a heten betegedek le, a semmiert. nemtudtam melózni menni, és a péntek is erősen kérdésesnek tűnt, mivel azt szabtam feltetelnek hogy ha…

na most lett elegem magambol. elfogyott a cukor a teaba. elfogyott az orrcsepp (valahol van egy uveggel. de nemtudom hol, ez kulon idegesit) nemkapok levegot. eleg. but if you try ... (igen, o enekel) :)

...annak ellenere hogy keves fizikai parameterem jar a normalis korul, hazafele gyalogolva ismet elkezdtem erezni ezt a varost. nem a szokasos emberundoros menekules vegig az utcan volt ez, hanem egy kellemes tavaszi napon vegzett seta, mindenfele sietseg es tomegiszony nelkul. erdeklodve figyeltem…

elso nap az iskolaban... marhajo lenne, es elveznem is ha nem lennek lazas, nathas, nem folyna az orrom, fajnanak az izuleteim... de a kru jonak tunik, a szervezetemen kivul allo korulmenyek is, szoval jo lenne... csak ez a lofasz nemkene

a mai rohangaszos-feligbeteg napban egyetlen jo momentum volt (illetve ez ketto), ket helyen alltam meg parkolni, mind a ketto fizetos volt, es a reggel gondosan kikeszitett apro otthonhagyasa utan ugydontottem hogy kapja be mindenki, nem fizetek, majd a csekket, es egyik helyen se kaptam…

ahogy szep lassan kisakkoztak egy nevet a nagy kalapbol, kezdtem el gondolkozni azon hogy vajon merrefele sulhet ez el... vegigfutottam a lehetseges nevek listajat en is parszor, es megvallom oszinten, max szimpatiabol boktem volna nevre, effektive bizalmam nemnagyon volt az arcokhoz. erre kihoztak…